Jégkirály
Elérhetetlen és rideg
A szíve kemény és hideg.
Régóta nem tud szeretni,
Senki sem látta nevetni.
Jégkirály lett az ő neve,
Mert jéggé fagyott a szíve.
Dér csillog szép hosszú haján,
Melynél fehérebb nincs talán.
Kristálytiszta kék a szeme
A tengert is látni benne.
Bőre, mint a legelső hó,
Oly fehér, hogy nincsen rá szó.
Messze, fent a hegyekben él,
Ahol örökké tart a tél.
Jégből épült palotája
A világ egyik csodája.
Réges-régen szerelmes volt,
Ám az élet belegázolt.
Elhagyta őt a szerelme,
Véget ért a sors kegyelme.
Más választást nem is hagyott,
Fájó szíve jéggé fagyott:
Mert a jégszív sose fájhat,
Nem emésztheti a bánat.
Oly magányos a Jégkirály,
Élete üres és sivár.
Változtatni csak úgy tudna,
Ha jégszíve kiolvadna.
Egyik hideg téli napon
Megjelent egy szép hajadon.
Nagyra nyílt a király szeme:
Olyan, mint a volt szerelme!
Mint a fű, oly zöld a szeme
És szép hófehér a bőre.
Vérvörös színű a haja
S lágyan zengett minden szava:
"A nagy világot bejártam,
Mire végre Rád találtam.
Érzem, a szívem a Tiéd
Ne kérdezd tőlem, hogy miért.
Tudom, hogy ez hihetetlen,
Hiszen sosem láttál engem.
Én sokszor láttalak Téged,
Mint egy kedves álomképet.
A magányos éjszakákon
Téged látlak, Jégkirályom!
Kérlek nézz most a szemembe,
Csak magad láthatod benne!"
Könnyes lett a király szeme:
Olvadni kezdett a szíve.
Megfogta a leány kezét,
S megnézte a szép zöld szemét.
A jégszív végre kiolvadt
És egy hatalmasat dobbant.
Most már boldog a "Jégkirály"
Rá is egy szép szerelem vár./Fényérzékeny/
